Miközben a magánszemélyek még csak nem is nagyon gondolnak arra, hogy lízingeljék a járművüket, egyéni és társas vállalkozások nem is gondolhatnak arra, hogy hitelt vegyenek fel, hiszen vállalkozók és vállalkozások, cégek számára az egyetlen finanszírozási lehetőség az autólízing.
Hogy ez problémát jelent-e a cégeknek vagy egyéni vállalkozóknak, annak eldöntése nem a mi tisztünk. Látnunk kell, hogy amióta a cégek és egyéni vállalkozók nem vehetnek fel autóhitelt vagy kishaszonjármű-hitelt, azóta jelentősen visszaesett a járműeladások száma hazánkban, de ez lehet véletlen – vagy inkább úgy mondhatjuk: külső okokra visszavezethető – egybeesés is. A hitelezési lehetőség ugyanis a jelenlegi gazdasági világválság idején szűnt meg, amikor a járművásárlások száma amúgy is biztosan jelentősen visszaesett volna, akkor is, ha a cégek és egyéni vállalkozók továbbra is vehettek volna fel hitelt járművásárláshoz vagy járműpark-bővítéshez.
De érdemes megvizsgálni azt is, hogy valójában mi is a különbség a céges lízingelés és a hitelezés között. Utóbbi ugyan nem érhető el a cégek és egyéni vállalkozók számára, de egy analízis esetleg bebizonyíthatja, hogy a lízingelés mellé valójában nem is hiányzik a hitelezés. Hogy miért? Ha a lízingelés kiváló feltételeket kínál, értelmetlen hitelből vásárolni – kivéve, ha egy egyéni vagy társas vállalkozás törvénytelen céllal, előre megfontolt rosszhiszeműséggel szeretne hitelért folyamodni. Ez azonban már a rendőrség, a NAV és a bíróság területe volna, így térjünk vissza inkább a lízingelés feltételeinek bemutatásához. A lízingelés során először a lízingbe adó cég megvásárolja a lízingbe vevő által kiválasztott autót, kishaszongépjárművet vagy akár motort. Ezután a lízingcég számviteli bizonylattal továbbadja a járművet a lízingbe vevőnek. A konkrét számok a cégeknek szóló lízingelési konstrukciókban a következőképpen alakulnak:
